Ezúton is elnézést a helyesírási hibákért, most nagyon menő, gondoltam bedobom, a nagy érdeklődésre való tekintettel. Nézegetem ám a statisztikáimat, és jól állok, bár tudom, hogy az oldalletöltéseim száma nagyban függ attól, hogy éppen mennyire tetszik a saját bejegyzésem. Szóval örülök a vendégségnek, gyertek bárakármikor.

Hogy egyik szavamat a másikba ne, inkább elmondom, hogy mit tanultunk az első héten. (egészen kellemes az időbeosztásom, április közepétől nem lesznek óráim, hiába vettem fel 6-7 tantárgyat.) Halszagú rokonságunk egyik legnagyobb erénye (a téli-, illetve autó- és motorsportokról majd máskor) az oktatási rendszerbe vetett hitük, valamint az abba belefektetett energiájuk, és az Európában átlagosnak mondható (arányosan) ráfordított összeg kimagaslóan hatékony elköltése. Ezé' gyöttem ide. Mert meg akarom tanulni. Nos, az első két órám a finn ECEC (early childhood educare) rendszerével ismerkedhettem meg. Ez a rövidítés az iskolás kor előtti oktatás-nevelés átfogó struktúráját jelenti, természetesen van mögötte egy törvényi szabályozás, de alapjában véve egy útmutató, vagy ajánlás szerint dolgoznak az egyébként városi (önkormányzati??? - valamivel azért autonómabb entitások itt, mint otthon jelenleg) fenntartású intézmények. A különböző technikai részletekkel nem is traktálnálak benneteket, ezeknek inkább praktikus oldala van, mintsem korszakalkotó, best practice értéke. Az egyetlen meglepő részlet az óvónők és védőnők kimagasló, egyetemi szintű végzettsége, illetve az ezekhez kapcsolódó, szigorú felsőoktatási belépési feltételek. (S ez vonatkozik a teljes oktatási rendszerre is, szóval pont a legkiválóbb tanulókból lesz tanító, vagy tanár.) Ebből következően ugye nem is csodálkozunk a magas fizetésen és megbecsültségen. Ugyanis - ez most erős lesz - ettől lesz jobb az oktatás minősége. Hosszú oldalakon keresztül tudnék írni erről, de majd keresek hozzá másik alkalmat, mindenesetre nagyon élvezem az egyes összefüggések megismerését.

Most kicsit más. Többen kérdeztétek, hogy tudom-e mi történik otthon. Nyilván nem egy nagyon széles látcsövön keresztül, de értesülök az otthoni dolgokról (bár otthon sem volt gyakori, hogy szélesebb körben tájékozódjak,mint most), meg arról, hogy hogyan csapódik le mindez körülöttünk, hogyan vélekedik rólunk Európa. Szerencsére elég nemzetközi környezetben vagyok most, és nagy része a társaságnak európai, így nem meglepő, ha hallottak felőlünk. Bevallom, nem sok jót gondolnak rólunk, illetve a kormányunkról és nekem is nehezemre esik megmagyarázni, hogy van egy jelentős része a magyar társadalomnak, ami ebben nem akar részt venni, vagy nem is vesz részt. Illetve azt, hogy ezen felül van miért hazamenni, és kötődni az országhoz húszegynéhány évesen. Mert igenis van, csak ilyenkor ezt hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni és elkeseredni. Ne tegyük. :)

"Rezeg a léc, pedigrés pöcsöcskéim, alig várom már, hogy berezegjen." - mondá Bunkó.

Ma is kérdezte tőlem egy olasz(!), hogy miért égetnek a szép tesvírek Uniós zászlót szabadidejükben. Mondtam neki, ha tudnám, mondanám, mire azt válaszolta, hogy őszerinte ez egész Európának rossz. Azért ezt kicsit árnyalnám, de aztán mosolyogtunk kicsit a jó öreg Silvion is.

Hogy arról is legyen szó, hogy mi van velem, hát örömmel jelenthetem be, hogy túl vagyok az első mosáson. Éljenzés, a tömeg hullámzik. Még egy ruhaszárító kötelet is találtam a szekrényemben, úgyhogy most a szobám így néz ki, mindent beleng (elnyom) a Ariel illata, mert még kísérleteznem kell a szárítógéppel. Nem akartam rögtön kilenc vadonatúj alsónadrágot adományozni a bölcsődéseknek, ennek következtében nem száradtak meg a gépben a ruhák. Meg hát idősávokban előre le kell foglalni a mosógépeket, szóval nincs ám sunyítás, lejárt az idő, tipli. Egyebassza. Ma volt szintén finn nyelvórám is, el vagyok varázsolva, egyszerű az nem lesz, de vicces mindenképpen, a mosodában már próbálgattam a feliratokat felolvasni finn kiejtéssel, félhangosan, hogy azért elég hülyén is nézzen ki, ha esetleg valaki rám nyitna, de nem történt ilyesmi. Most egy időre (már négy egész napja) felfüggesztem a partitájmot, szeretnék képben lenni az összes kurzusommal, hogy mit lehet, meg mit nem, milyen feszes lesz a szemeszter. Lakótársammal, ha akarom, úgyis minden nap egy nyári tábor alternatív befejezése. Kellemes szeszszag terjeng, gitárzene, múltidéző szövegek, mosatlan kávésbögréből vodkanari. Ma hazafelé jövet megpróbáltam lelkiekben fölkészíteni, hogy fogok halat sütni, mert az jó nekem, de tudom, hogy ő konkrétan elszédül a sült hal szagtól. Egyébként valaki minden nap tengeri halat süt valahol, és mint tudjuk, teljesen mindegy, hogy az épület melyik szintjén, vagy szárnyában teszi ezt, ha csak elfingja magát is érezzük (ha éppen nem is halljuk). Viva la pányöl. Így hallhatjuk az örömökben dúskáló fiatal szojvet párocskát, vagy az üvöltve szkájpoló japánt (hiszen kurva messze van, akivel beszél). Node előnyei is vannak az elrendezésnek, mert hamar értesülünk arról, ha valami mulatság készül, uzsgyi szomszédolni! Tegnap is volt palacsinta-póker szeánsz, estélyt adott a már említett orosz pár. Édi.

Már kétszer is voltunk szaunázni az épületben, nagyon frankó, (akár hat ember is befér!) két finn srác is ott volt legutóbb, mi Viktorral még fürdőnadrágban toljuk, ők nem problémáztak ezen. Az tuti, hogy más a tűréshatár, vagy egyszerűen csak kettesben akartak maradni, de nem telt el húsz másodperc anélkül, hogy ne öntöttek volna másfél liter vizet a kőre, úgyhogy hamar feladtam. Hőmérő nincs, úgyhogy akár ezer fok is lehet, összeszorított fogakkal próbálunk legalább úgy csinálni, mintha élveznénk. Az egészséges életmód jegyében indított vállalkozásom - a korcsolyázás - is lehet, hogy normális kereteket kap, a második alkalom után realizáltam, hogy kicsit túl van húzva a fűző és ennek köszönhető feltehetően, hogy nincs vér a lábfejemben és még fáj is, de úgy hogy két percet nem bírok egyhuzamban menni vele. Szóval kijjebb engedtem kicsit. Hátha. Van a közelben egy hokipálya - ha még nem említettem volna -, este ki is világítják, ottan szokok gyakorolni.

Na, de most már elég egy időre, aludjatok jól és minden.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.