Régen írtam, mert belemerültünk ebbe a finn számonkérésbe, de megnyugtatnék mindenkit, hogy az előre sejtett bonyolultságú kérdésekkel kellett megküzdenünk, az írásbeli eredményét még nem tudom, de a szpíkingem és a liszöningem is négyes lett. Mihez képest. Nagy az öröm viszont, mert jelesre értékelték a teljesítményemet a másik tantárgyból, amit haza fogok vinni, hogy elfogadtassam. Ez volt az a bizonyos csoportmunka, amiről már szó esett az előző posztban.

A PISA eredményes oktatáspolitika óra értékelését ezen a múlt kezdte el a tancinéni, annak ellenére, hogy már több, mint egy hónapja befejeztük, állítása szerint az elektronikus felülettel volt valami probléma, amit mostanra sikerült elhárítani. Nem siette el, meg kell jegyeznem. Update: ma megkaptam az ötöst ezért is. Maradt még egy leadandó, amit április végén kell leadnom, és egy írásbeli vizsga, amit egy adott könyv megtanulása és feldolgozása után tehetek le, május közepére vettem fel. Egyetlen egy tantárgyat nem tudtam felvenni, mert nem hirdették meg, de nem is írtam semmit mellé a Learning Agreementben, így nyugodt szívvel térek majd haza. Aztán majd még néhány agyvérzést biztos kapok otthon, de nem szeretném előre hergelni magam. Más:

A cím nem véletlenül az, ami: a múlt héten többen is kimondták a környezetemben, hogy Jehova, és nem bírt kimenni a fejemből ez a kis részlet. Van egy nagyon kedves erdélyi lány itt, néha összefutunk ebédnél, vagy az utcán, vagy ahogy esik véletlenül. Mindig kedvesen mosolygunk egymásra, de nem lépünk különösebben értékelhető interakciókba, valahogy így alakult. Aztán már a múlt héten gondoltam, hogy igazán elkérem a számát, mert jó lenne dumálni egyet magyarul egy kávé mellett. S lőn, elkértem. Majd szépen hazabattyogtam heverészni, filmet nézni. Csöngetnek, ajtót nyitok: kihúztam a Jehovákok kártyát. Két nő, egy idősebb és egy velem egykora születésű. Félreértés ne essék, semmi gondom nincs semmilyen szektával, nyúvévvel, és egyéb próbálkozásokkal, akinek ez segít, az menjen, csinálja, virágozzék száz virág. De a küszöbön, melegítőben Krisztus Urunkról és az Lucifer kitaszíttatásáról merengeni egy angol nyelvű biblia fölött nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. No, mindegy, egy szó, mint száz, megkérdezték, hogy mi a nevem, meg honnét gyüttem, s megmondtam. Jaj, nagy öröm volt legott, dejszen akkor ismered biztos, a másik magyar lányt (igen, ismerem, aznap kértem el a számát, és tudtam meg a nevét).

Elképesztő naplemente két hét szürkeség után (már nincs ennyi hó)

Hát ez milyen szuper és hogy kicsi a világ meg egyáltalán meg minden. Jó. Gondoltam arrafelé is jártak már csöngetni és pizsamás emberekkel folyosón beszélgetni, ahol ő lakik. Még megkérdezték, hogy elfogadnék-e néhány angol nyelvű brossúrát, amit természetesen elfogadtam, mert színes papírt, amin bötű van, én még nem utasítottam el senkitől, maximum az aluljáróban. A kiadványok amúgy nagyon érthetően és egyszerűen megfogalmazzák, hogy miről szól ez a történet, szép képekkel illusztrálva, az egyik a Watchtower, a másik meg egy szezonális darab lehet, mert azokról a családokról szól, amelyekben mindkét szülő már túl van egy házasságon. Ez Finnországban egy meglehetősen széles társadalmi réteget érint, valamivel kevesebb az egyedülálló szülő viszont. Tök rendben vannak a kiadványok, kicsit talán szájbarágós, de nyilván ez a célja. Másnap elmentem vásárolni, csak ide a közeli boltba és mit látnak szemeim, hát ez az idősebb Jehova tanúja és a magyar leány jönnek velem szembe, kart-karba öltve. Így aztán leesett az ejtőernyős gumitantusz. De örülök ennek az egésznek, úgysem ismertem még közelebbről Jehovistát. Nah, ennyit erről, most már lehet kövezni. Síp.

De Mama! Bocs, papa.

A hétvége amúgy pazarul telt, szombaton megnéztük ahogy Jyväskylä hokicsapata elveri a Lahti Pelikánokat, öt-négyre, állati nagy meccs volt, ha ma is nyer a JYP, akkor bajnokok lesznek. Utána meg beültünk a katalánnal az El Classicora, de nagy volt a csalódás, kikapott ugye a Barca és a hely tele volt Madrid szurkolókkal, amitől meg mindenkiben ment fel a pumpa. Csináltam is egy képet az asztaltársaságomról; Eric a katalán, Pablo az andalúz, és Ruben a galiciai meredten bámulják a meccset, ami minden alkalommal egy etnikai szimbolikát is hordoz. Ezúttal is a gaz kasztíliai elnyomás győzedelmeskedett. Még úgy is, hogy egyik csapatban sincs túl sok natív (mondjuk a Barcában több van). És hát aztán ment az elemzés, hogy a Madrid még mindig csúnyán játszik, de még mindig jobbak, és hasonlók... Meg voltam hatódva. Egyébként beszúrva ide egy kis Lacibácsit, megcsináltam életem első pestoját a katalánnak születésnapjára. Tudom, hogy nem túl eredeti olasz ételt adni, de improvizálnom kellett. Egész jól sikerült, úgy hívják polgári nevén, hogy pesto alla genovese, és spagetti tésztával kifejezetten király. Mondjuk a hozzávalókat megvenni Finnországban nem volt túl szívderítő (fenyőmag, parmezán), de a végeredmény minden pénzt megér... Tegnap pedig elmentem egyet kávézni a montenegrói leánnyal, aki szintén a mentorom csoportjába tartozik, csak később érkezett, mint mi. Sütött a nap, tíz fok is volt, itt a tavasz, gyerekek. A Hemingway Café utcai teraszán (!) ittunk egy lattét (!) és közben a halálbüntetés szükségességéről vitatkoztunk kedélyesen, meglehetősen szegényes angol szókincsünkkel. Nagyon élveztem. Aztán este benéztem az egyik pajtásom szaunapartijára, na ő, ha úgy tudna brékelni, ahogy dadog, akkor már világbajnok lenne. De amúgy tüneményes cseh úr, ő is mentorom csoportjába tartozik, kicsit fárasztó figura, de nagyon értelmes és jó érzéke van társaságok összetartására. A kilencedikről meg ez látható:

Jó, azért a tavakon még van egy kis jég

Mindent összevetve jól halad a szekér, tulajdonképpen mindent megnéztem, átéltem, elvégeztem, amit akartam, már csak pár hét és újra otthon lehetek. Hiányoztok mindannyian, egytől egyig és együttvéve is, megpróbálom kiélvezni a finn tavaszt, hamarosan újra jelentkezem.

Terveisin!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.