Ez nem egy új James Cameron szuperprodukció címe, hanem pont ennyi idő múlva megyek haza. Természetesen csak akkor, ha a gyönyörű lila-rózsaszín A320-asnak lesz hova leszállnia. Értitek, ugye? Nem imádok annyira olyan repülőjegyekért fizetni, amikkel nem repülök. Üldögélek itten a hatvan hertz előtt és azon gondolkodom, hogy miért is akarok hazamenni. Mert nagyon szeretnék. Lehet, hogy politika is lesz majd, a bejegyzésben, de nem erre megy ki a játék. Eredetileg azt a címet választottam volna a bejegyzésnek, hogy Ahol a fák az égig érnek, de rájöttem, hogy ezt a sort is az egyik Kossuth-díjas dalszerzőnk vetette papírra (vagy zenésítette, vagy álmodta meg), lopni meg nem szép dolog. Különösen nem tőle, igaz? 

És erről például egyáltalán nem szeretnék beszélni, mikor hazaérek. Mármint arról, hogy szabad-e lopni. Már ma is egy kicsit nehezen vettem az akadályt, amikor az észt pajtásom fülig érő szájjal kérdezősködött az országról. Mert nyilvánvalóan tud olvasni és megértette, hogy miről van szó. Kezdek belefáradni abba, hogy külföldieknek kell elmagyaráznom, hogy én nem adtam a nevem ehhez a játékhoz, otthonról meg azt a kritikát kapom, hogy kivonom magam a felelősség alól, amikor így gondolkodom. Kérem szépen, ez botrány! :) Na, kattintsatok, ha mertek! 

Azért szeretnék már például otthon lenni, mert itt nagyon nincs meleg. Úgy is fogalmazhatnék, hogy hideg van, de ez nem fedné a valóságot, mert a négy fokot már pulóverben lehet teljesíteni, ha süt a nap és nem fúj a szél. Hozzá lehet szokni, mondhatnók, de akkor nem lenne miért rinyálni. Azt meg nagyon szeretek, a Katalán is többször szólt már, hogy ne panaszkodjak állandóan. Nekem egyáltalán nem tűnt fel, valószínűleg azért, mert nálunk ez a kommunikációs minimum és nem csak simán az időjárás elemzése. Nade, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, ma véget ért a nagy sikerű oktatáspolitikai órám, mely a PISA eredmények tükrében vizsgálta Finnországot. A mai óra és már az előző óra is a hallgatói prezentációkról szólt, amikből sorra azt lehetett tanulni, hogy mi a finn siker kulcsa és miért nem lehet alkalmazni mindezt más országokban. Ez volt ugyanis a feladat. A kérdésfelvetés persze már eleve feltételezi, hogy nem lehet alkalmazni, de nem jár messze a valóságtól. Ennyi nagyképűség megengedett szerintem. Érdekes volt nagyon, ahogy a világ minden pontjáról érkezett emberkék megpróbáltak valamit mondani, valakinek sikerült is, ám a tíz perces időkeretet senki nem tartotta be. Nekem állati nagy szerencsém volt, hogy az amerikai és egy walesi lánnyal voltam egy csoportban, nagyon nyomták, túlfutottunk ugyan mi is, de elég összeszedettre sikerült az előadásunk. Az viszont elég lehangoló volt, ahogy az oktatásvezetői programban ténylegesen résztvevő egyes hallgatók - akiknek csak a vendégei voltunk ezen a kurzuson -, milyen elementáris erővel küzdöttek a nyelvvel. Botorság lenne őket megítélni emiatt, hiszen nagy részük hazaviszi a tudást, ami bizonyára jól fog hasznosulni, csak elgondolkodtam, hogy vajon megéri-e ez az egész. Vagy itt ez is olyan típusú megoldás, mint a szupermarketekben felállított nyerőgépek, amiknek a bevételét kiemelt ügyekre költi az állam.

De nem tartott sokáig a mély összefüggések keresése, mert a kameruni fiú hirtelen megkérdezte a kínai fiút, hogy milyen hatással van a pedagógusokra náluk, hogy a gyerekek között ülnek a kommunista párt tagjai.Vagy azok gyerekei. Vagy a jövőbeli tagok. Vagy nem tudom. És hogy a tanárok is kommunisták-e. És így tovább. Az egyik ghánai fiú eközben ingatta a fejét és azt mondogatta: communists, communists... én nem vagyok egy pesszimizmus, de hogy maguk erre nagyon rá****nak, az rizikó. Elszabadult az akcentuspokol, mindenki egyszerre kezdett beszélni a tesóhoz, a nagy demokraták és az ex-szocialisták próbálták egymást is meggyőzni. Eközben szegény kínai fiú meg ott maradt egyedül, háta mögött egy menedzsertáblával, amire rá volt írva, hogy 1,3 milliárdan vannak. Ő írta rá. Lenyűgöző látvány volt az egész katyvasz, el tudtam volna nézegetni még egy ideig. De a program vezetője idejekorán felismerte, hogy mi lesz ebből, úgyhogy nyugodtságra intett minket. Akkor voltunk túl három darab negyven perces prezentáción, plusz tíz-tíz perc kérdésen, ő pedig levezetésnek egy tizenöt perces DVD-re gondolt, amin felolvasta azt a prezentációját, aminek a nagy részét már az első órán a meghívott előadó késése miatt tulajdonképpen elmondta. Ehhez hozzájön még, hogy természetesen a DVD formátum és a hölgy nem éppen egyívásúak, ezért kellett némi segítséget nyújtanom a saját kivégzésemhez. Jó úttörő ott segít, ahol tud. Amilyen lelkesítő és épületes volt a kurzus, annál lehangolóbb volt a végeredmény. Még nem tudom, hogy szavakba öntsem-e mindezt a visszajelzéskor.

Na, és ezek után jött az észt fiú, a folyosón, és egy kurta sziahogyvagy után levegővétel nélkül nyomta nekem a rizsát pártunk és kormányunk szép tetteiről, melyekről értesült. Majd befejezésként annyit mondott, hogy hát valahogy mindig itt lyukadunk ki, amikor találkozunk. Mindenesetre egyszer majd feldobom neki, hogy beszélhetünk mondjuk másról is. Nem muszáj ám. Nem mondom, hogy rossz most külföldön magyarnak lenni, mert ez egy ostoba demagógia, de mindenképpen fárasztó olykor. Az amerikai lánnyal sétáltunk egy darabig, és meg kell mondjam, hogy ezúttal tudatosan és jó érzékkel használta a felületes társalgás fegyverét, ki is kapcsolta az agyam azon részét, ami nem erre való. Amikor elváltunk azt kérte, hogy ne foglalkozzak azzal, amit a hírekben olvasok, inkább menjek el korcsolyázni, mert az kúl. Kifejezetten megkedveltem.  

Most csak ilyen rövid marad ez a bejegyzés, mert BL-t kell néznem, megígértem a Katalánnak, hogy közvetítek neki fészbúkon, mert megjött a babája hazulról és elég necces lenne most meccset nézni. Milan-Barca, nem is tudom, most kinek szurkoljak... Találtam egy stream portált, ahol arabul megy a közvetítés, így még izgalmasabb lesz. Befejezésül egy vasárnapi kép a kis sétánkról, amit a várostól északnak tettünk meg Viktor barátommal. Szervusztok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.