Az egyre növekedő érdeklődésért cserébe elmesélem, hogy tegnap is elmentünk szórakozni. Viktorkával akartunk volna, csak ide a szomszéd utcába, abba a lebujba, ahol a múltkor eltulajdonította a sálamat egy alkoholista finn ács. (Azóta meglett.) De, még nem sokkal előtte Viktorka megérezte, hogy a múlt pénteken vásárolt akciós csirkecomb már készülődik ki a hűtőből, úgyhogy elejét vette a kínos jelenetnek és olajfürdőben, kétszáz fokon óhajtotta elkészíteni, még a sörözés-pizzázás előtt. Meg is történt, a füstérzékelő elkezdett üvölteni, én kinyitottam a szobám ablakát, ajtaját és a bejárati ajtót, közben megjött a galambdúcarcú lány, hogy akkor megyünk-e őt entertéjnelni, vagy nem, s amikor távozott, az orrom előtt baszta be a szobám ajtaját a huzat. Nincs rajta kilincs, csak kulccsal nyílik, az viszont bent volt az asztalomon, ahogy mind a három telefonom is, szépen rendben, egymás mellett.

Felettébb csalódott vagyok! - lelkendeztem csilingelő ékességgel, és rögtön futottam egy kört a kis falucskában keresve a szakembereket, de nem leltem őket a munkahelyükön, így a telefont próbáltam volna működtetni, ami az előszobában van, vészesetre természetesen. Természetesen nem működött, vagy valami mást kellett volna nyomogatni a telefonszám helyett, de a türelmem is fogytán volt, úgyhogy Viktor egy stratégiai pillanatban a kezembe nyomta a telefonját. Jól tette. Kicsöngött, s felvette Pekka. Vagy Mikko. Nem tudom, de mondtam neki, hogy mi az ábra, és lassan, szótagolva elmesélte, hogy ő mindjárt jön. Tök jó. És. Hogy majd én fogok. Fizetni fogok. Pénzt. Tíz euró pénzt fogok fizetni. Kérdezem, hogy mostan? Nem. Majd levelet küldenek. Az irodából küldenek majd. Levelet majd. És akkor abban. Lesz számla. Ihajj-csuhajj, ne sokat fecserésszünk akkor, hanem idegyere. Öt perc alatt idejött, közben Viktor egy második dolgot nyomott a kezembe elképesztő helyzetfelismerésről téve tanúbizonyságot; egy doboz sört. Csípem ezt a srácot. Ember kinyitotta az ajtómat a maszterkíjjel, és elmeséltük, hogy mi volt az ábra. Kitöltötte a papírt, s rámüvöltött, hogy: SZÁJN! Szájnoltam, és utána meg azt üvöltötte, hogy KÚK. KERFULI. Így tudunk kommunikálni, biztos munkahelyi ártalom. Hát azóta is nagyon kerfulli kúkolunk. Mivel háromnegyed kilenc felé járt idő apó szekere, nem kérdeztem meg tőle, hogy miért van halott őz szaga a mosogató alatti szekrénynek. Talán egy másik alkalommal.

A nagy ijedtségre tehát el is mentünk Szebasztiánhoz, aki eredetileg iraki, vagy iráni, de oroszul és finnül is perfekt beszél, csinálja a pizzát - ősi közel-keleti recept alapján (Ápám olász volt... Ő 'ágytá rám á légjobb pisszá reszeptyét) - a normál méretű ötven centi átmérőjű, a családi nyolcvan. Nem szar, és árban sem lőtte nagyon fölé. Van még neki három (vagy egy, nem tudom eldönteni) teljesen egyforma öccse is, ők a konyhában dolgoznak. Viktor elrágott egy vodkát és egy korsó sört, majd azonnal visszaszaladt a gitárjáért, és lett is rögtön mulatozás. Ő a karaoke színpadon gitározott, mi pedig éljeneztünk neki. A pókerező nacionalista finn társaság nem. Állati poén volt.

Ahhoz, hogy mindenki együtt beszélgessen, túl nagy volt a társaság és a galambdúc arcú lány igyekezett is tematizálni, hogy mi történjen. Egy perc nyugtunk sem volt, mindent ki akart próbálni, és le akart fényképezni, amint kipróbálja. Meg azt is, hogy ehhez minden három hetes országló cimborája asszisztál. Oltári izgalom volt. Vele volt a Karib-tenger kalózaiból a legszexisebb statiszta, valamely dél-európai országból, én nem találgattam, ő viszont rögtön kitalálta, hogy én orosz vagyok. Megérezte. Ottlétének célja teljesen egyértelmű volt, így nem is firtattam kilétét, megelégedtem azzal, hogy legalább leköti a galambdúcarcú lányt, addig sem kell értelmetlen beszélgetésekben rész vennem. Nem úgy a billiárd nevű játékban, amely közép-európai, hímsovin szocializációm legfontosabb kocsmasportjaként vonult be saját történelmembe. Merthogy az öreg 'Baszti azt is megengedte, hogy ingyenesen játszhassunk, hiszen megettünk egy tonna pizzát, meg egy hordó sört is megittunk és kedveli az oroszokat, akikből rögtön három is volt a csapatban. A pókerező nacionalista finnek nem szeretik az oroszokat, viszont örültek, hogy billiárdozás közben lehet őket szexuálisan zaklatni. Ez is megoldódott konfliktusmentesen, örök élet, minden fegyver, nah akkor én is beállok játszani. Tudtátok, hogy ha lemegy a fehér golyó, akkor visszateszünk egy színeset az asztalra? Én sem tudtam. És azt sem tudtátok, fogadjunk, hogy nem számít, hogy csíkos vagy teli golyót ér először a fehér, csak nyelje a luk a sajátunkat. Meg egy csomó mindent nem tudtok még erről a játékról, amit ott próbáltunk, rendre négy ország (lokális, kocsmaspecifikus) szabályai szerint játszani. Eközben persze MÉG mindig fotófotófotófotó!!! Itt már nem segít a MagneB6, és a Sedatif PC. Ide komolyabb stuff kell, ha el akarjuk kerülni a kritikus tömeget. Szerencsére 'Basztit nem ejtették a fejére, - csúnya seb lenne rajta különben - ezért úgy oldja meg az 53%-os jövedéki adót, hogy pont ennyi vizet tesz a Jameson whiskeybe, így én sem leszek rögtön elégedett. Szegény viszont igen, úgyhogy felfüggesztettük áldásos együttműködésünket ezen a téren, rögtön az első pohár után. Közben a mellettem álló finn rendületlenül beszélt hozzám finnül, aminek tényleg semmilyen kimeneti eredménye nem volt, így visszamentem az asztalunkhoz.

Még sokáig lehetne részletezni a különböző idegesítő és vicces ökörségeket, de lassan megfogyatkozott a társaság, és fél egykor kitalálta Viktor, hogy akkor legyen nálunk az afterparty. Ez egy genitális ötlet volt, az összes ruhám ki volt terítve a szobában, így Viktoréba zsúfolódtunk be nyolcan, aminek a mellékhatásait most nem taglalnám. Viktor még utoljára eljátszotta az összes számot, amit tudott akkordozni, és nyugalomra hajtottuk a fejünket fél háromkor.

Így volt, nem így volt - Hűm! - Égből pottyant mese volt.

u.i.: hétfőn meghozta a posta otthonról a csomagomat, nagyon szépen köszönöm, igazi kis szakácsnak éreztem magam, amikor kibontottam. Ezzel a bőségkosárral búcsúzom tehát, mellyel egy új rovatot alapozok meg:

Laci bácsi főzni igyekszik a kezével - "S hogy ehhez milyen döglött hal illik? No, azt mindjárt meglátjuk!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.