Megy az élet, megy a pénz. Minden napra kitalálok valamit magamnak, de lassan le fogok nyugodni. Tegnapelőtt bementem a second hand shopba, és találtam magamnak egy elég megviselt, de állati menő korcsolyát. Azt gondolom, hogy jégkoronghoz használták, mert eléggé leharcolták és meglehetősen drabális egy darab. De tetszik, ma lőttem is neki egy pár új fűzőt, mert az tényleg ráfért. Most már csak a két és fél kilométeres korcsolyaút kell, hogy elkészüljön a Jyväsjärvin, és boldogan tehetem tönkre a bokámat és a térdemet. Alig várom. Többen elkezdtek járni floorball edzésre és hívtak is, de nekem nem fűlik hozzá a fogam, körbenéztem a kollégák között és azt hiszem, hogy a jelenlegi versenysúlyommal nem lenne érdemes beállni... Elég drága itt az orvosi ellátás, és aggódom szegényekért.

A tegnapi nap szerzeménye egy igazi eredeti finn Nokia C3-as, független, mindent tud, amire csak szükségem van, 5MP kamerája van, csináltam is néhány képet vele, amíg hazajöttem a városból. Ez a Kortepohja MNOP épületegyüttes. Maga a letisztult finn funkcionalizmus, és a modern avantgárd egészséges ötvözete. A többi képet, jobb minőségben elhelyeztem a Facebookon, inkább ott nézegessétek. Nah, hát hazaértem a cuccokkal, szépen kicsomagoltam a maradék szirszart, átraktam a memóriakártyát, szinkronizáltam, kicseréltem a SIM kártyát, és láss csodát, hol készült a készülék? Magyarországon. Bizony. Még a (nokiás) dobozok kialakításáért felelős cég is magyar egyébként, de azt ne kérdezzétek honnan tudom, soha nem árulom el. Szóval így vegyél Nokiát... :)

Tegnapelőtt is volt egy kis hacacáré, elmentünk a három portugál lányhoz, hogy megünnepeljük egyikük születésnapját. Frenetikus volt, a lakótársam egy üveg vodkával lepte meg a negyven kilós kisleányt, aki termelt is rendesen, ennek következtében gyakorlatilag fűtőtestté változva. A három lány nagyon kedves egyébként, nem nagyon mozognak külön, elég kevés embert ismernek, és még az angoljuk is nehézkes. Ennek ellenére elérték, hogy egy kb. 10 fős társaság ünnepeljen velük az első héten, ami elég jó. Lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy A) portugálok, B) mindenkit korra és nemre való tekintet nélkül nagy öleléssel és két arcra nyomott puszival köszöntenek C) hát, mi tagadás, elég csinosak is. Az én derék lakótársam gitárt is vitt a hepajba, így volt nagy dínom, illetve dánom, ma, amikor visszamentünk a gitárért (Viktor ottfelejtette, ahhhhaaaaa...) az egyik lány meg is mutatta a levelet, ami másnap reggel várta őket az ajtón: "Tizenegy után kussoljatok mostantól. Köszi!" Ebben a kötetlen hangnemben. A hangzavar teljes egészében az én üvöltő orosz dervisemnek köszönhető, mert elég jó kis koncit csapott a gitárjával, meg a hangjával, ami úgy tör fel belőle, mint a forró magma évezredekig szunnyadó hegyek gyomrából. Én most kimaradtam a zenélésből, mert egy sör után már nem érdemes a kezembe hangszert adni. Nincs értelme. És hát megittam azért egy-két sört. 

Igen, sajnos a valóság az, hogy nem csak hallgatók laknak itt, egyes házakban családok is helyet kaptak, ezért az óvoda és iskola, és ezért is a sok minden földi jó. De azért ez nem olyan nagy baj, végül is van, ami visszafogja a hallgatók heves vérét, tizenegytől hétig kuss van, legyen elég a belvárosi bizarr-show.  Ma asszem elmegyek és megnézem, hogy hol a szauna az épületünkben. De előbb kajcsi a kampuszon, és a napi sétám sem volt még meg. Nah, agyő, mára ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.