Hát ez is elérkezett, utolsó blogbejegyzésemet fércelem össze, legalábbis ami a finn kiküldetésemet illeti. Számvetés is ez, mert szükségem van rá, de magamnak nincs kedvem leírni, szóval legyetek üdvözölve a tudatomban. Kellemes kis séta lesz ez, igyekszem nem a sötét zugokba…

Itt jelenleg fél hét van, amikor írni kezdem ezeket a sorokat, de már ötkor felkelhettem szerencsére, hiszen lakótársam és országos cimborám ezúttal másodmagával érkezett meg akkor. Azt ajtókilincs feltalálásának híre nem jutott még el Oroszországba, így minden egyes…

Régen írtam, mert belemerültünk ebbe a finn számonkérésbe, de megnyugtatnék mindenkit, hogy az előre sejtett bonyolultságú kérdésekkel kellett megküzdenünk, az írásbeli eredményét még nem tudom, de a szpíkingem és a liszöningem is négyes lett. Mihez képest. Nagy az öröm…

Sétáltam ma egyet, az út felét a Tuomiojärvi jegén tettem meg. Nem szakadt be alattam, ami két dolgot jelöl; egyrészt nem vagyok nehéz, mert lefogytam, másrészt nagyon hideg van és a jég még mindig elég vastag.