Valami nagymérvű politikai témájú, felháborodott hangvételű bejegyzésen törtem a fejem az elmúlt pár napban, de inkább lehűtöttem a niggereket, meg volt bőven más is, amin törhettem a fejem. Lassan elérünk a tartalmas egyetemi időszakhoz, mert ugyan két hete szorgalmi időszak van, sok minden nem történt, nem hamarkodják el a tanárnénik és bácsik. Ettől meg a hideg veríték gyöngyözik a hátamon, mert ha két és fél hónap lesz arra, hogy a huszonnégy kreditemet ledolgozzam, akkor patakvér fog folyni. No de sebaj, nem nyavalyogni jöttem ide, hanem valami épületeset hozzátenni a világhoz. Ez most nem lesz vicces, de remélem, hogy legalább érdekes lesz egy kicsit.

Finnország sem volt mindig az esélyegyenlőség és a deszegregáció fellegvára. 1970 előtt hasonló, szelektív iskolarendszerrel bírt, mint Magyarország. Ahogy az első általános ismeretbővítő és egyértelműsítő órámon ez elhangzott, a finn népiskolák közel egyidősek a magyarokkal; 1863 a kezdetek kezdete itt, ekkor indult működésnek az első tanárképző kollégium. Ami ezután következett, az a feledés homályába vész, legalábbis az eddigi óráim alapján. És hát 1970 sem most volt, úgyhogy nem csoda, ha nem beszélünk oly' sokat a korábbi rendszerről, annyi azonban bizonyos, hogy a szelektívről komprehenzív iskolarendszerre való váltás picit átalakította a társadalom végzettségi viszonyait.

Forrás: Size of population with educational qualifications has multiplied many times over in 40 years
02 Dec 2011, Statistics Finland

Bár az első dolog az volt a TáTK-on, hogy megtanították, hogyan lehet csalni egy grafikonnal, vagy elemzéssel, - csak viccelek - most csak nagy vonalakban próbálom elmesélni, hogy mit is látunk. Az ábra a finn lakosság 15 éves, vagy annál idősebb tagjainak iskolai végzettségét mutatja, melyen a sötétkék rész a kötelező (16 éves tankötelezettség - majd erről is később) alapszintű oktatást, vagy az annál kevesebb osztályt elvégzetteket jelenti. A világoskék a középiskolai végzettséget (érettségit adó/szakmát adó), a sárga pedig a felsőfokú (politechnikum/egyetem, vagy magasabb) képzettséget jelenti. Azt is észre kell vennünk, hogy az érintett lakosság közel egymillió fővel növekedett a negyven év alatt. Gyors pillantást vetve tehát az ábránkra - s a népességnövekedést is figyelembe véve - a középiskolai végzettségűek aránya majd a háromszorosára, a felsőfokú végzettségűek aránya majd négyszeresére nőtt a negyven év alatt, míg az alapszintű végzettségűek aránya közel megfeleződött. (Igen, tudom, ez nem túl pontos, de most nem kisdoktorit írok, ez egy blogbejegyzés.) Nyilván botorság lenne minden gonoszság és hanyatlás okaként tekinteni a szelektív iskolarendszerre, de úgy fest, hogy a váltás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megváltozzon a társadalom szerkezete. Kinek a pap, kinek a papné, de szerintem pozitív irányba - a növekedő átlagos végzettségi szint persze nem jelenti azt, hogy az alacsonyabb végzettségek ne értéktelenednének el. Azt is szeretném leszögezni, hogy ebből nem tudunk meg semmit a lemorzsolódásról, vagy a diplomás munkanélküliségről, de, ha hisztek nekem, akkor legyen annyi elég, hogy egyik sem a kurrens problémák között szerepel jelenleg. Igény szerint kikeresem azokat az adatokat is.Ez csak egy látványos grafikon, amibe belebotlottam - amikor szörföltem a finn statisztikai hivatal oldalán, igen perverz vagyok. :)

A gondolatmenetet, amin szeretnék tovább haladni, már sokszor végiggondoltam, újabb és újabb komponensek kerültek bele az elmúlt három-négy év során, egy részük szakmai, más részük politikai jellegű. Szeretném egyértelművé tenni, hogy nem gondolom, hogy valami egészen eredetit sikerült kigondolnom, vagy ez az egyetlen létező helyes út - bár hinni én ebben hiszek.

Ami jelenleg Magyarország oktatását jellemzi - az a totális káosz kifejezés (és semmi garancia nincs az új törvényben ez ellen). Ezzel nyilván senkinek nem mondtam semmi újat, saját bőrünkön tapasztaljuk újra és újra, hogy valami nagyon nem stimmel. Nem stimmel semmi a hátrányos helyzetű gyerekek, nem stimmel semmi az SNI-s és BTM-es gyerekek, a szakiskolák, a gimnáziumok, az OKJ-s képzések körül. Nem hiszem, hogy mindent felsoroltam, és nem is tudok most minddel foglalkozni is, de van egy vesszőparipám, ami a tankötelezettség és ezzel összefüggésben a középiskolai tagozódás. Én magam is tündöklő virága vagyok ama Rózsafának, mely elsőként bontotta ki szirmait a rendszerváltás után. Ez a nyolcosztályos gimnázium, és tényleg nem akarok hálátlannak tűnni, nem véletlen, hogy most egész mondatokban és helyesen tudok fogalmazni. Ha végiggondoljuk azonban, hogyan is működik a mi rendszerünk, hamar fény derül a turpisságra. Tankötelezettség ide, vagy oda, az "elit" 11, 13, de legkésőbb 15 évesen elhagyja az általános iskolát (tegyük félre most, hogy milyen is az az általános iskola), és gimnáziumba megy. Aki maradt, az vagy eldöntötte már, hogy milyen szakmát tanul, vagy csak ki akarja tölteni a reá szabott kötelező időt. Ügyesebbek, vagy nagyra vágyók érettségit is akarnak szerezni, ők szakközépiskolába mennek, mások megelégszenek a szakiskolával. Vegyük észre, hogy ebben az iskolarendszerben gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy hány év a tankötelezettségi korhatár, mert tizenhét (vagy 16, vagy 18) évesen azok fognak kilépni az iskolarendszerből, akik nem látnak perspektívát a továbbtanulásban. Az általános iskolát követő első két évben (tehát optimális esetben 15-17 éves korig) a szakközép- és szakiskolákban általános műveltségi képzés folyik, semmilyen, vagy csak minimális szakmai képzés. Persze mondhatnánk, hogy a tanulás alapvető erkölcsi parancs, de azt ugye senkiről nem feltételezzük, hogy csak azért érettségit, vagy netán szakmát szerez, hogy utána ugyanúgy ne tudjon elhelyezkedni, mint anélkül. Eközben gimnazistáink már vígan a felsőoktatási, avagy OKJ-s képzésre való jelentkezésen törik a fejüket, s kétség sem fér hozzá, hogy valami azért lesz. Illetve fér hozzá kétség, mert a keretszámok most már államilag szabályozottak, és itt külön szeretném kiemelni, hogy a "aki egyetemre akar járni, az úgyis kifizeti" gondolkodás picit sántít, tekintve mondjuk az elmúlt öt év jelentkezési és felvételi arányait. Mindegy. A két társaság (gimi/nem gimi) közti különbség olyan felfoghatatlanul nagy lesz a kimenetnél, hogy még akár növeli is az egyenlőtlenséget, nem hogy újratermeli. Tudom, ezt is leírták már. 

Nade, mi van Finnországban? 16 éves tankötelezettség, ahogy nálunk korábban. Azzal a kis kitétellel, hogy MINDENKI egy iskolába jár, úgy értem egyfélébe. Csak a nagyon súlyos fogyatékossággal, vagy viselkedési/mentális zavarral küzdő gyerekek kerülnek speciális intézményekbe, a többiek speciális oktatását a saját iskolájuk szervezi "részmunkaidőben", mint egyfajta differenciálás, vagy "teljes munkaidőben", de akkor is a többi gyerekkel egy épületben, közös foglalkozásokkal, szabadidővel. Hét éves kortól tizenhat éves korig tart az alapszintű oktatás, de előtte (pre-school - ezt legnagyobb része a gyerekeknek elvégzi) és utána is opcionálisan egy évet igénybe lehet venni, ha valami nem lenne kóser. A 2010-es számok szerint a gyerekek 99,7%-a végzi el a kötelező iskolát, a továbbtanulási arányok a következőképpen alakultak 2005 és 2010 között:

 Forrás: Immediate continuation of studies was still more difficult in 2010 than in the year before for both completers of the 9th grade of comprehensive school and passers of the matriculation examination
13 Dec 2011, Statistics Finland

Ezen az ábrán a sárga részek a tovább nem tanulók arányát, a zöld a középiskolai szakképzésben továbbtanulókat, a kék az érettségihez vezető középiskolai továbbtanulókat jelenti. A tábla nem szól azokról, akik mindkét (double-dergree) rendszerben tanulnak, ugyanis ez is lehetséges, itt Jyväskyläben a tanulók közel 50%-a így is tesz. A tovább nem tanulók aránya valamelyest nőtt az elmúlt években, de látható, hogy stabilan 10% alatt maradt, és az is figyelemre méltó, hogy a két középiskolai képzésben tanulók aránya nem sokban különbözik egymástól. A hivatal weboldaláról azt is megtudhatjuk, hogy az éves, átlagos lemorzsolódás inkább a szakképzésben jellemző, de 13%-ról 8%-ra csökkent 2001 és 2009 között, az általános műveltséget adó középiskolákban ez  az arány 4% körül mozgott az elmúlt évtizedben. Ugyanakkor van átjárhatóság a két iskolatípus között, de ez nem nagyon jellemző, évente 1-2%-a a tanulóknak vált szektort. Az egyetemek többségére nem kell érettségi, csak jó felvételi eredmények. Persze az olyan kiemelten fontos és megbecsült képzettségek (!) esetében, mint az orvos, jogász, tanár, ez sokkal szigorúbb természetesen. Igen, a harmadik legnépszerűbb foglalkozás a tanár, persze ezen belül is vannak különbségek, matektanárból, vagy természettudományos tantárgyakat oktatókból hiány van - úgy tűnik ez globális probléma.

Ezt a pár számot és ábrát átgondolva nem vagyunk kötelesek súlyos következtetéseket levonni. Én azt látom, hogy a finn rendszer világhírű méltányossága és teljesítménye az egyszerűségében és széleskörű kompatibilitásában rejlik elsősorban. Természetesen itt is vannak magánintézmények - az egyháziakról nem tudok, de sejtésem szerint azok is vannak -, amelyek ugyanúgy kötve vannak a nemzeti curriculumhoz, mint mindenki más. A középiskolát akár két év alatt is el lehet végezni, ha úgy állítjuk össze a személyes tanrendet, de négy évig is eltarthat. Az egész rendszer azt az attitűdöt közvetíti, hogy rád bízzuk, hogy mit tanulsz, és hogyan teszed azt és ehhez mindent biztosítunk. Azt hiszem, hogy ez a példaértékű, de nyilván ehhez komoly strukturális és pénzügyi tervezés is kell, és nem utolsósorban hatékonyság. A mi rendszerünk ehhez mérten túlzottan bonyolult és a középiskolai belépésnél (egy-két kivétellel) már eldöntöttnek minősül a kimenet is. Jah és még valami. Finnországban az oktatási intézmények fenntartása városi (önkormányzati) feladat az esetek többségében. Pont. Nem állami, vagy egyházi, vagy megyei, járási, kistérségi, vagy mit tudom én. Minden más csak földiekkel játszó égi tünemény, vagy fehér holló, meg hasonlók. Én azt mondanám, hogy ez a rendszer nagyon is jól működik és figyelemreméltó. Ugyanakkor bizonyos problémáinkra, ha egy az egyben át is vennénk a rendszert, ez sem jelentene kizárólagos gyógyírt, minden másnak is alkalmazkodnia kellene ehhez, ugyanis az oktatás (jó tanuló felel) jelentősen beágyazódik az infrastruktúrába, a szociális és egészségügyi rendszerbe, mely ágazatok kis hazánkban szintén komoly beavatkozást igényelnek.

A végére pedig egy kis adoma: szerdán a szaunában találkoztunk két sráccal, az egyik orosz, a másik észt volt. Finnül beszéltek egymással, mert 8-9 éve itt tanulnak, jó barátok, de mindketten hamarosan elköltöznek Kortepohjából, családot alapítani. Mondanom sem kell, hogy a finn állam alsó hangon havi 4-500€ "ösztöndíjat" ad minden hallatójának, mert itt tanulnak. A külföldieknek is, akik a reguláris képzésben vesznek részt (tehát nem nekünk). Nekik megéri idejönni tanulni. Fájdalom, a plusz teljesítmény, vagy a kimagasló eredmények támogatása nem nagyon jellemző, bár valami kell legyen, még utánakérdezek.

Legyen elég ennyi mára, és még sok időre, nem akarok állandóan ezzel foglalkozni, de most elkapott a gépszíj. Viva la Revolucion!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.