Megígértem, hogy csinálok egy konyhás sorozatot. Ennek oka az, különösen fontosnak tartom, hogy csak azért, mert nem az anyád főz rád 5 hónapig, még nem kell nátrium-glutamát levest és mirelitnarvált enni. Mivel azt nem óhajtom kipróbálni, hogy milyen a két hete lejárt sütőkolbász, amit a szomszéd úr ajándékozott nekünk - egy hete, amikor már le volt járva - inkább a friss hal mellett döntöttem. A hal jó mindenkinek, különösen a lazac, mert nem kell vele sokat tökölni, rácsapod a tepsire, négy perc múlva kész van. Ha tutira akarsz menni, akkor mondjuk előtte egy nappal bepácolod valami fűszersóval és olajjal, nyilván a friss fűszernövény a tuti, de most maradjunk annyiban, hogy inkább a kotányi, hallgass rám, ez különösen biztonságos azokban az országokban, ahol mindent vagy knöppenkiilainenpippurinak, vagy kuuntelläänruokanak hívnak. (Ezek persze nem jelentenek semmit, de tuti, hogy nem lesz benne az iPhone szótárban a kakukkfű finnül.) A lazac az egyszerű, mert lohi. Szóval, veszel halat, steaknek inkább a nyerset és nem a füstöltet, de rád bízom. Meg citromot, meg valami halfűszert, nekem jött a csomaggal otthonról egy grillkeverék, azt használom.

Hentesügyi kiskáté: Egy személyre maximum 20dkg halat számolok, mert A) drága, B) elég lesz, mert hiába mondja a internet, hogy nem zsíros, de az. Zsíros. Elég tetemes víz is ki fog sülni belőle. Én leszedettem a bőrét a halnak, mert nem olyan  nagyon guszta, de ez is csak ízlés kérdése, simán meg lehet enni, bajod nem lesz tőle, esetleg a pikkelyeket leszedném. Meg a hentes úgyis át fog ejteni, a bőrrel együtt méri le, közben eltereli a figyelmemet azzal, hogy kóstolót ad a kapros füstölt lazacból, ami kétszer annyiba kerül, mint amit eredetileg akartam venni. Mindegy, erős vagyok, az olcsóbbat veszem, így is elég ijesztő a végösszeg.

Langyos vízben leöblítem, megfűszerezem és már csapom is az olajos serpenyőbe (csak finom réteg, nem fürdő), igyekszem megakadályozni, hogy letapadjon. Le fog amúgy, ne izgulj, mert teflont addig nem látsz magad körül, amíg dolgozó ember nem vagy. Legalább lehet szentségelni, olyan, mint a barkácsolás. Egy ősi magyar fáma úgy tartja, hogy a férfiak azért főznek jobban (azon kevesek, akik tudnak), mint a nők, mert ők rászánják az időt és nem sietik el, lelkesedésből főznek. Ehhez hozzátenném, hogy és nem tömegétkeztetési céloktól vezérelve és időre. (Szóval - mint ahogyan ez általában lenni szokott - a fáma igazságtalan és újfent szexista.) Itt azonban nincs időd szöszmötölni, meg meginni egy sört közben, itt öregem üzem van, mint a boxutcában. A történethez az is hozzátartozik, hogy Finnországban minden hülyebiztos, nehogy megöngyilkold magad a hat hónapos télben, ezért elektromos a tűzhely, indukciós lap van rajta. Nem fogod eltalálni, hogy a hat fokozat közül melyik lesz jó neked, tekergeted, mint a szerencsekereket, mást nem tehetsz. Ha van lélekjelenléted, akkor nem csinálod a halat és a rizst párhuzamosan, mert mindkettőt szénné fogod égetni. Tuti. És mivel a nyitható ablak a feljebb vázoltak miatt 15cm*120cm, ezért kiszellőztetni sem fogsz egyáltalán, megfagyni viszont de. Ha mégis kereszthuzatot csinálsz, akkor meg jöhet megint az üvöltő karbantartóbácsi. Nem kell a feszkó.

Szóval rosszul kezdtem eleve, mert először akkor a rizst főzöd meg, hogy ne hűljön ki a hal, de ennek sem kell tizenöt percnél több. Kis olaj az edény aljára, hosszú szemű rizs bele, egy bögrével, (mindegy, hogy milyen, én 2dl-essel csinálom, mert ketten vagyunk) összekeverjük az olajjal, majd egy kis pirulás után mehet rá a víz, kétszer ugyan abból a bögréből, ugyanannyit. "Nagy láng", amíg felforr, utána "kis láng", vársz. A gurmé az dinsztel előtte kis hagymát alá, de mivel minden nap volt hagyma, ezért most kihagyom, a kezem úgyis hagyma szagú egy hete. Amit viszont teszel a forró vízbe az só. Meg Vegeta, mert van otthon. Amúgy nem tennél bele, meg tulajdonképpen értelme nincsen, de azért teszel bele, már-már inger-válasz mechanizmus alapján. Borzadály, de így van, gyengék vagyunk, az emberiség megérett a pusztulásra. A rizs akkor van kész, ha a vizet már nem látod, amit rátöltöttél, ilyenkor csak kapcsold ki a gázt/delejt és hagyd rajta a fedőt, hogy a maradék vizet is szépen felszívja. Utána jön a hal. Kész.

A szószt azt ne laktózmentes tejjel csináld a maradék olajos-citromos-zsíros léből, mert kicsapja a sav és a forróság az összes fehérjét, ami még benne van a tejben ezért ilyen túrószerű izé lesz, amit azonnal öntesz ki a klotyóba. Nem próbáltam igazából ám, csak úgy mondom... Peeersze. Mivel olyan éhes voltam, hogy gondolkodni sem tudtam, ezért persze elfelejtettem képet csinálni a kajáról, úgyhogy most az élelmiszeriparral hosszútávú kapcsolatot még nem ápoló lazacokat mutatnám be. Máskor majd lesz kép az ételről is.

Nyomás!

Szerdán iskolás poszt jön, olvassatok akkor is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.